Újabb picsakönyv. Egy boltkóros naplója, egy általam sosem hallott szerzőtől, Sophie Kinsellatól.
De nem igazán a szokványos típuskönyv, hanem egy picit más. Nincs benne csöpögős szerelem, igazi barátnős összejövetelek, csak az egyre többekre jellemző valóság: a fogyasztásmánia.

A szerző nyilvánvalóan görbe tükröt tart elénk a könyvben szereplő lány életével. A csaj gazdasági újságíróként dolgozik, nem állítanám, hogy sikeres, hiszen egy kis, semmitmondó újságnak ír, munkája jóformán az, hogy sajtótájékoztatókra jár és begépeli a sajtóanyagokat.

Mindeközben vásárlási szenvedélyének hódol. Szinte mindent megvesz, és persze mindezt meg is magyarázza magának: akciós volt, számtalan kupont, pontot, akármit is kapott a vásárlásért. Nem tud leállni: újabb és újabb ruhákat, sálakat, parfümöket, gyertyákat és minden mást vásárol, amire a fizetése nem elegendő. Amikor megpróbálja csökkenteni a kiadásait és valamilyen önsegítő könyv tanácsait követi, de ezzel is újabb kiadásokba keveredik: megvesz egy egész curry készletet, hogy otthon tudja elkészíteni az ebédjét, és sok más hasonló.

Mint minden szenvedélybeteg ő is folyamatosan hazudik. A családjának, a főnökének, az ismerőseinek és természetesen a bankjának, ahol az összes hitelkerete teljesen kimerült.

Amikor elmenekül a világ – és a bank! – elől, hazaköltözik a szüleihez, akiknek továbbra sincs fogalmuk a lány helyzetéről. A szülei szomszédjában rátalál egy jó sztorira, amit elad egy újságnak és felkapott író lesz a lányból. Megváltozik az élete: többet keres, tehát végre többet vásárolhat.

Nincs szex, nincs szerelem, nincsenek könnyek és nincs dráma. Vicces könyv, ha nem vagy vásárlásfüggő. Kevésbé nevetséges, ha az vagy, de akkor rátalálsz egy olyan lányra, aki megmutatja milyen szánalmas is vagy, persze ettől még nem múlik el, de talán megmozdít valamit. Már ezért megéri.

Az erkölcsi példázaton túl pedig egy elég jól megírt könyv, ami könnyen olvasható, nem hemzseg a fordítási, vagy helyesírási hibáktól. Szóval jó volt, bár igazi cselekmény és izgalom nem nagyon volt benne.

Mondjuk az kérdés , hogy a Londonban játszódó könyv borítója miért sikerült amerikai várost idézőre, bár ez csak nálunk van így, az amerikai és a brit kiadó nem keverte a két földrészt, és ez megnyugtató.

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.