Doris Lessing A fű dalol című könyve 1949-ben jelent meg Londonban, azonban Magyarországon csak tavaly előtt, illetve 1950-ben, a két dátum között semmi. Lessing más művei sem jelentek meg korábban nálunk: egy részük nyilván a cenzúra áldozata lett, de hogy a rendszerváltás után senkinek nem jutott eszébe az mindenesetre sajnálatos. Szerencsére 2007-ben Nobel-díjat kapott és így nálunk is felkapott lett.

A könyv a jelenben kezdődik, egy újságcikkel, amely tudatja a az újságolvasóval, hogy Mary Turnert meggyilkolták. A következő fejezettől pedig a halott Mary életét tekinthetjük végig egészen a gyilkosságig.

Mary fiatalon abban a hitben élt, hogy sokat szenvedett apja iszákossága miatt és anyja folyamatos kilódása okán, ezért viszonylag korán kilépett a családi kötelékből és egy nagyvárosban kereste a boldogulást. 16 évesen elkerült egy vállalathoz, ahol titkárnő lett. Szépen élt, nem volt sok kihívás az életében, dolgozott, szórakozott. Nem voltak valódi barátai, szeretői, családja.

Egy jelentben Mary meghallja barátnői beszélgetését, melyben elítélik őt, hogy nem akar férjhez menni, hogy nem vonzódik igazán a férfiakhoz és a gyerekvállalás sem prioritás nála. Ennek a beszélgetésnek a hatására felfordul az addigi élete, hiszen megbízott azokban az emberekben, akiket a barátjának tekintett, bízott abban, hogy nem pletykálnak a háta mögött, hogy jó véleménnyel vannak róla.

Ez a kis jelenet azonban azt jelentette számára, hogy kilóg a sorból a gyermekes viselkedésével, a fura, tinédzserhez hasonlatos öltözködésével és viselkedésével. Ezek után először az ijedség fogta el, majd szándékosan megváltoztatta a külsejét, viselkedését és keresni kezdte a férfiak figyelmét, mint nő.

Az első férfi, akibe beleakadt, Dick Turner gazda volt. Szinte ismeretlenül hozzáment, a farmra költözött és elfogadta a férfit. Az első időben szépen kicsinosította az ócska házat, függönyöket varrt, figyelt férjére, próbált a ház körül rendet tartani.

Amikor rádöbbent arra, hogy egy farmon kell leélnie az életét, hogy a legközelebbi város 100 mérföldre van, ahova évi egyszer jutnak el, megszökik. Megpróbál állást találni volt munkahelyén, visszakerülni volt lakhelyére, de nem megy neki. Persze a férje utánamegy és hazaviszi. Mary megkönnyebbülten veszi ezt tudomásul.

Természetesen fontos szerepet kap a könyvben a férj, aki mindenbe belekezd, de semmit sem fejez be típus, aki ezer féle dolgot termeszt, de valójában egyfajtát sem, mert mindegyik csak minimális mennyiséget ad, nem kereskedelmi hozamot. Erre a  tényre Mary is rájön és megpróbálja a férjét rávenni, hogy dohányt termesszenek, mint a környéken sokan, de belebuknak az időjárás miatt.

A könyv legfontosabb vonala, ahogyan a nő a szolgákkal bánik: állatnak, vagy inkább gépeknek tekinti a feketéket, tulajdonképpen rabszolgáknak. Lessing persze a rendszert is megmutatja, azt, hogy Mary nem egyedül állt ezzel a nézetével.

„A fehér gazdálkodó legkeservesebb panasza, hogy nem ütlegelheti bennszülött munkásait, és ha mégis megteszi, joguk van – bár ritkán teszik meg – panaszt emelni a rendőrségen. … Ha ez a bennszülött elmegy a panaszával a rendőrségre, őt [Maryt] legfeljebb megintik… A rendőrség is, a bíróság is,  a börtön is: mind Mary pártján áll – a bennszülöttnek nem marad más, mint a tűrés. De Maryt a panaszemelés joga is bőszítette” [miután korbáccsal az arcába vágott az egyik munkásnak].

Mary a feketékkel szemben kegyetlen gonosszá válik. A könyv fordulópontja az, mikor az a munkás kerül a házhoz – Mary mellé –, akit korábban megütött. A rettegés elhatalmasodik a nőn és néhány fejezet alatt megőrül és ez, valamint a gyűlölete okozza a halálát. Illetve szerintem egyfajta fura-furcsa érzelem fűzte a háziszolgához a nőt, aki elborzadt, amikor először megérintette Moses, majd hagyta, hogy ő öltöztesse. Tulajdonképpen azzal, hogy elfogadta annak mindennapos kedvességét, befogadta, szinte embernek tekintette és ez is folyton gondot, zavart gondolatokat okozott neki.

A dél-afrikai ültetvényeken élők mindennapjai kemények voltak, legyenek feketék vagy fehérek. Életkörülményeik borzasztóak, környezetük szinte nincsen, néhány ültetvényes jó pár mérföldre, de mindenki magára van hagyatva. Ezért nem tűnik fel senki kívülállónak Mary őrülete és Dick akaratlan segítsége ebben.

Amikor nekifogtam a könyvnek azt gondoltam, hogy egy „szokásos” regény a feketék elnyomásáról, a korabeli afrikai viszonyokról, de tévedtem. Persze megjelenik ez a vonal, hiszen e nélkül nem lehet hiteles könyvet írni afrikai helyszínnel, de nem ez a fő téma, hanem keretet ad egy nagyon jó sztorihoz.

Régen olvastam ilyen jó könyvet.

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.